Az 1960-as évek közepén egy új technológiai vívmány jelent meg a villamossági iparban, amely örökre megváltoztatta az elosztószekrények tervezését és szerelését. A Villamosság című szaklap 1965 júliusi számában egy cikk részletesen bemutatta a külföldön újonnan megjelenő “biztosító-szerelvényeket”, amelyek mind műszaki megoldások, mind formaképzés tekintetében a hazai típusok előtt jártak.
Ezek az eszközök a ma ismert DIN-sínre pattintható, moduláris kialakítású kisautomaták előfutárai voltak. A Siemens, az AEG, a Brown-Boveri és az Elin gyárak összehangolták erőfeszítéseiket, és forgalomba hozták a 380 V és 25 A-ig használható, mindössze 17,5 mm széles és 45 mm magas kisautomatákat. Az áramerősség-lépcsőzésük a szokásos volt, de kompakt méretüknek köszönhetően lehetővé tették a védendő áramkörök szerelvényeinek kis helyigényű, kisméretű szekrényben való elhelyezését.
A tervezők és szerelő szakemberek számára ezek a készülékek megkönnyítették a munkát, hiszen könnyebben alkalmazkodtak a szűk elhelyezési lehetőségekhez. Az automatás védelem előnyei nyilvánvalóak voltak az olvadóbiztosítós megoldással szemben, ráadásul kevesebb helyet is igényeltek. További előnyt jelentett, hogy az egymás mellé sorolt automatákat közös billentőkarral két- és háromsarkú kapcsoló-automatákká lehetett alakítani.
A biztosítószekrények alapját kezdetben idomacél váz és acéllemez ajtó alkotta, de az újabb trendek a műanyag szekrények, vázak és ajtók felé mutattak. Ezek a megoldások rendkívül könnyűek, érintésvédelmi és balesetelhárítási szempontból megnyugtatóak voltak, sőt esztétikailag is jobban mutattak, mint fémes társaik. A nagytömegben gyártott préselt műanyag szekrények és tartozékaik olcsón kerültek forgalomba, így a műszaki fejlesztés egyben gazdasági előnyökkel is járt.
A biztosítószekrényekben a túláramvédő kisautomaták vagy biztosítók mellett megjelentek az érintésvédelmi hibaáram-kapcsolók is, amelyeket szintén bevontak a méretkoordinációba. Felerősítésük, törzsrész-magasságuk és mélységi méretük megegyezett a kisautomatákéval, így azok mellé sorolva könnyen beépíthetők voltak.
A cikk végkövetkeztetése egyértelmű volt: a gyártóknak foglalkozniuk kell a gazdaságos, kis helyigényű, korszerű biztosítószekrények kialakításával, és ezen a téren fokozott mértékben kell alkalmazniuk a műanyagokat. Az automaták méretcsökkentése, minőségjavítása és felerősítési módjuk korszerűsítése mellett ez jelentette a jövő útját.
Az innovatív kisautomaták megjelenése forradalmasította az elosztószekrények világát. A kompakt méretek, a moduláris kialakítás és a műanyagok előretörése lehetővé tette a hatékonyabb, gazdaságosabb és esztétikusabb megoldások térnyerését. Ez a technológiai áttörés megalapozta a modern villamossági ipar fejlődését, és utat nyitott a ma ismert korszerű elosztószekrények felé.