Az elektromosság felfedezése és széles körű elterjedése a 19. század végén és a 20. század elején számos izgalmas lehetőséget tárt fel. Az elektromos áram titokzatos erejét sokan az egészség és a gyógyulás kulcsaként népszerűsítették, ami néhány meglehetősen furcsa eszköz megjelenéséhez vezetett.
Az egyik ilyen különleges készülék a Tesla–Thomson elektroterápiás gép volt 1907-ből. A “Hercules” modell, amelyet Frederick Finch Strong gyártott, több százezer voltos feszültséget és alacsony áramerősséget produkált 1 MHz körüli frekvencián. Az orvosok egy hegyes elektródával keltettek kisüléseket a páciensek testrészein, különböző egészségügyi problémák kezelésére.
Az Electra-Vita terápiás elektromos öv is népszerű volt akkoriban. A hirdetések szerint bármilyen krónikus betegségre gyógymódot kínált, méghozzá elérhető áron. Az eszköz az elektromos áramot, a “természet gyógyszerét” használta, hogy az idegeket életárammal telítse, miközben a páciens aludt, mindezt a legkisebb kellemetlenség nélkül.
Az 1903-as elektromos ketrec az elektroterápia egy másik érdekes eszköze volt. A készülékben található Tesla tekercs nagyfeszültségű, nagyfrekvenciás váltakozó áramot termelt, amelyet a pácienst körülvevő fémketrecre vezettek.
A rák kezelésében is alkalmaztak hasonló megoldásokat. A d’Arsonval-Gaiffe készülék a test különböző részein keltett koronakisülésekkel próbálta gyógyítani a betegeket. Az Oudin tekercs, amelyet Paul Marie Oudin orvos talált fel 1893-ban, szintén nagyon magas feszültségű, alacsony áramerősségű, rádiófrekvenciás áramot állított elő, és 1925-ig használták elektroterápiás célokra.
Az otthoni használatra szánt elektroterápiás gépek is elterjedtek voltak. Ezek a díszes, óraszerű készülékek mini Tesla tekercset tartalmaztak, és kisebb, terápiás célú áramütéseket lehetett velük kelteni a beteg testrészeken. Az 1800-as években népszerűek voltak, és állítólag sokféle betegség, például neuralgia, isiász, fogfájás vagy reuma kezelésében segítettek.
A hidro-elektro fürdő egy másik érdekes találmány volt 1910 körül. A mérsékelten vezetőképes folyadékkal a gyenge áramok jobb eloszlását remélték a testszövetekben. Egy korabeli ismertető szerint a víz-elektromos fürdő számos betegségben hasznos volt stimuláló és tonizáló hatása miatt, és alkalmazták vérszegénység, reuma, köszvény vagy isiász esetén.
Bár ezek a különleges eszközök mai szemmel nézve furcsának és hatástalannak tűnhetnek, jól tükrözik azt a lelkesedést és kísérletező kedvet, amely az elektromosság felfedezését övezte. Az orvosok és feltalálók kitartóan keresték a módját, hogyan lehetne az új technológiát az emberek egészségének és jólétének szolgálatába állítani. Noha a legtöbb korai elektroterápiás készülék hatásossága megkérdőjelezhető, mégis fontos lépést jelentettek a gyógyászat fejlődésében, és hozzájárultak az elektromosság orvosi alkalmazásainak későbbi sikereihez.